Harc a Toldiért

Sokaknak talán semmi sem mond a Toldi Lakótelepi Általános Iskola és Gimnázium név, s még többen nem tudják, hol van. Nem mondhatnám, hogy szíven üt, én sem ismerek minden iskolát. Hogy miért említem most mégis? Az ok nagyon egyszerű.  Ebben a tanintézményben töltöttem a gyerekkorom nagy részét: az általános iskolai tanulmányaimat.
A kaposvári iskola 1981-ben kezdte működését egy akkor újonnan épített lakótelepen. Először csak általános iskolaként, s 1989-től már gimnáziumi tagozata is volt. Bevallom, a gimnáziumról nem sokat tudok, de azt már általános iskolásként is tapasztaltam, hogy nem csak az oktatási színvonala kiemelkedő, de számos más területen is kiváló képzés nyújt. Amíg ott tanultam, én részt vettem jó néhány versenyen, többek között a Diákolimpián, mint a röplabda csapat tagja, voltam szép kiejtési és felolvasó versenyen, szavalóversenyen, később néhány évig tagja voltam az iskola énekkarának, és ugyanolyan lelkesedéssel jártam kisiskolásként a furulyaszakkörre (amivel aztán otthon az őrületbe kergettem mindenkit), mint dráma- és táncszakkörre is. Emlékszem, egyik-másik osztálytársam szövőszakkörre járt, mások rajzra, de volt infó szakkör is. S ez csak néhány dolog volt, azokból, amiket az iskola kínált. A fentebb említetteken kívül rendszeresen jártunk másféle versenyekre is. Első helyen végeztünk a Fekete István versenyen, éveken keresztül zsinórban a mi iskolán vitte haza a Városismereti Verseny vándorkupáját, de az iskola tanulói kiemelkedő eredménnyel végeztek különféle matematika versenyeken is.
Évente kétszer papírgyűjtés volt (ezt gondolom, nem kell bemutatni), emellett emlékeim szerint állandó flakongyűjtés; s az ezekből befolyt pénzzel a mi osztályunk az osztálypénzt növelte, hogy akár osztálykiránduláskor, akár csak egy közös fagyizáskor kevesebbet kelljen kiadnunk, és roppant büszkék voltunk magunkra, amikor hetedikben összejött annyi osztálypénz, hogy fejenként kb. 5000 Ft-ból mindenkinek kijött a 3 napos osztálykirándulás a Dunakanyarban szállással és napi háromszori étkezéssel. De említhetném a Balatonsulit is, ahol 5 napot töltöttünk Fonyódligeten kirándulásokkal színesített játékos tanulással, melynek keretében ismeretséget kötöttünk a földrajzzal, a fizikával, a kémiával és a biológiával. Emellett háziversenyeket rendeztünk, úszkáltunk a Balatonban, tábortüzet gyújtottunk és szalonnát sütöttünk a parton, és úgy általában jól éreztük magunkat.
De a következetes nevelés mellett a hagyományoknak is kellő figyelmet szentelnek az iskolában, ilyen volt a minden évben megrendezett Luca-napi vásár és a farsang is, illetve karácsony előtt volt egy iskola buli. Ez azért is érdekes, mert amikor még én jártam oda, ezeket minden évben az iskola 8. évfolyama szervezte meg. A Luca-napi vásárt közösen, a suli bulit a mi osztályunk, a farsangot az évfolyam másik osztálya. Ez sem csak arra volt jó, hogy növeljük az osztálypénzt, hanem arra is, hogy megtanuljuk, mennyi mindennel jár egy ilyen megszervezése és kivitelezése. A tanárok? Rengeteget segítettek, mint mindig, és a gimisek közt is akadt jó pár, főleg fiúk, akik ingyen kajáért cserébe beálltak a jegyszedők mellé biztonsági őrnek, és egész este cirkáltak és figyeltek, nehogy valami galiba legyen.
Az osztályom? Külön, mégis együtt. Ezt remekül példázza az osztályfőnökünk születésnapja. Valaki csak úgy megkérdezte, mikor van a születésnapja, egy másik diák megtudta, melyik a kedvenc tortája. Gyors matek: ha mindenki bedob egy százast, lesz belőle egy nagy torta, és ha jó helyen nézünk körül, tudunk neki ajándékozni egy másik „mutogató pálcát” ahogy az ő nevezte (tudjátok, az a pálca, amivel a táblán és a térképen szoktak mutogatni). Szó nélkül mindenki bedobta a százast.
Mindenképpen érdemes megemlékezni a havonta megújuló, változó kiállításról, melynek egyik érdekessége, hogy főként kaposvári művészek, és az iskola egykori és jelenlegi tanulóinak munkáit mutatják be. Amikor még odajártam, volt a tornatermekhez vezető lépcsővel szemben a falnál egy jó nagy vitrin, tele kupákkal, érmekkel, díjakkal, oklevelekkel – régi és akkori sportolóink eredményeinek elismeréseivel.
Szerintem jól jártam, hogy ebben az iskolában tanulhattam. Nem csak azért, mert magas színvonalú az oktatás, hanem azért is, mert a tanárok tényleg odafigyeltek a diákokra, segítettek nekik, együtt dolgoztak velük. A hírhedt „én leadtam az anyagot, a te bajod, ha nem figyeltél” hozzáállást csak később, a középiskolában tapasztaltam meg, és ez a Toldi után igencsak kellemetlenül érintett.
Azért írtam ennyit erről az iskoláról, mert egyrészt nem lehet rövidebben összefoglalni a lényeget, másrészt, mert egy olyan hírt hallottam, amely igencsak szíven ütött még így is, hogy lassan már 7 éve, hogy végeztem ott.
Akit érdekel,  ITT elolvashatja.
S a végére már csak egy rövid, de örök kérdés maradt: miért?

"A tiltakozások ellenére megszüntetik a Toldi iskolát Kaposváron"(Remek cím, nem igaz?)

A tiltakozások ellenére megszünteti az ősszel kezdődő, következő tanévre a helyi Toldi Lakótelepi Általános Iskolát és Gimnáziumot Kaposvár közgyűlése; az oktatást két másik intézménybe integrálják - erről a testület csütörtöki ülésén hoztak határozatot. A döntés ellen a szülők népszavazást kezdeményeznek.”

Naná, majd kukán ülnek és tűrik, hogy ezt csinálják? Ők sem hülyék: tisztában vannak azzal, hogy itt nem csak egy iskola a tét.
Kaposvár város vezetése 18:5 arányban megszavazta a Toldi Iskola átszervezését. Az eredmény: az általános iskolai tagozat a szintén kaposvári Kodály Zoltán Központi Általános Iskolájához, míg a gimnázium a Munkácsy Mihály Gimnáziumhoz kerül.
A szülők és diákok egyhangúlag tiltakoztak és tiltakoznak is.
Persze azért a citromdíj sem marad el: az iskola épületét nem zárják be, sőt a diákok a megszokott helyen, a megszokott tanárokkal fejezik be az iskolát.
Mi ez itt kérem? Ez lesz, de mégsem? Alapvetően tisztességtelennek tartom, hogy a város egyik legjobb iskoláját egy tollvonással eltűntetik a térképről, de az már a pofátlanság netovábbja, hogy mindezt van képül a „gyerekek érdekében” mondat mögé rejteni és különféle gazdasági és egyéb okokat sorolgatni.
Természetesen elhangzottak pro és kontra érvek, és - most figyelj, ez tetszeni fog – az átszervezés melletti érvek közt elhangzott, hogy:

"Kaposváron túldimenzionált a gimnáziumi képzés, amely nem ad kellően piacképes végzettséget, miközben a csökkenő gyereklétszám mellett elvonja a diákokat a szakmunkásképző szakiskoláktól, szakképzésektől. A város két gimnáziumában már ’beiratkozási féket’ vezettek be a felvételiknél: kevesebb osztályba, és csak a 70 százalék felett teljesítő tanulókat vehetik fel. Az intézkedéssorozat része a Toldi átszervezése is."

Mi van?! – néz értetlenül ilyenkor a legtöbb ember. Nekem is csak sokadszori elolvasásra sikerült túljutnom az első sokkon és értelmeznem szöveget. Tehát. Ha jól értem, a városban túl sok az olyan diák, aki érettségizni szeretne, és emiatt kevesen mennek szakmunkásképzőbe, ezért nosza-rajta-kapjuk-magunkat-és-tegyük-ellene-valamit stílusban gondoskodjunk róla, hogy csak kevesen mehessenek gimnáziumba? Ha így van, mit ne mondjak, gyönyörű. Tény, hogy nyomós érv, hogy a munkanélküliek 34%-a érettségizett, de könyörgöm, nem az átszervezés a megoldás… A megoldás egyszerű, de nagyszerű: munkahelyeket kell teremteni; lehetőséget a fiataloknak, hogyha nem tudnak vagy nem akarnak tovább tanulni, akkor legalább dolgozni legyen lehetőségük.
Néhány fideszes képviselő részéről elhangzott az indokolatlan hisztériakeltés is. Indokolatlan hisztériakeltés – ez nagyon tetszik. Hol van ebben a politikai játszma? Egyetértek az ellenzékkel. Van a városban néhány olyan gyűjtőhely, ahova tényleg minden hülyét felvesznek. Miért nem azokat szervezik át?
Szomorú, hogy hiába a tüntetés és az aláírásgyűjtés, a vezetőség nem változtat a döntésen, még akkor sem, ha több ezren állnak fel, hogy „hé, ezt azért nem egészen így kéne, emberek!”.
Egy olyan iskoláról beszélgetünk, ahova jelenleg 4 megyéből 750 diák jár, és amelyik 67%-os továbbtanulási arányt tud felmutatni. Ezt akárhogy számolom a 750-ből 503 diák megy tovább középiskolába, illetve főiskolára/egyetemre.
Hogy politikai érdekek húzódnak-e ennek hátterében vagy sem, hidegen hagy, de engem is, mint más rengeteg volt és jelenlegi diákot és szülőt, felháborít ez a dolog, és aki egy kicsit is ismeri ennek az iskolának a szellemiségét és azt, amit képvisel, az szerintem nagyon is érti, mi ezzel a gondom. Aki nem, annak csak annyit: Toldisnak lenni életérzés.