Az első

"Az első mindig csalódás."

Hallottad már ezt? Elmondom, ez egy nagy baromság. És hogy miért?

Izgulsz, mert sosem csináltál még ilyet. Ahogy közeledik az idő, egyre kisebb a gyomrod, remeg.
Valahol alig várod már, hogy bekerülj, de félsz is, hogy mi lesz, ha már bent vagy. Átesel az átvizsgáláson és hála az égnek, minden rendben. Készen állsz.
Számolsz visszafelé, még 35 perc, még 30, még 25, még 24, még 23 és fél... Aztán egyszer csak kinyílnak a kapuk, és megindulsz. Hagyod magad sodródni az árral, aztán jön a felismerés:
Kisebb, mint gondoltad. És miután bent vagy, rájössz, hogy szűkebb is és kicsit kényelmetlen.
Aztán amikor már hozzászoktál a méretekhez, meglódultok. Elfog az az érzés ott gyomortájékon, és egyszer csak úgy érzed, hogy megindultak a gyomrod lefelé. Szárnyalsz. Aztán ott van a vége is, ahogy egyre közeledsz. És a végén a rázkódás és remegés, ami átfut rajtad és csak arra tudsz gondolni, ahogy lassítotok, hogy vége. Majd megkönnyebbülten, euforikus hangulatban hagyod el a helyszínt.


Na, ilyen az első repülés.

Megjegyzések

  1. A fene, az első x mondatból én totál másra kezdtem asszociálni:D
    Na mindegy, ha jobban belegondolok arra is stimmel a leírás:)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon is stimmel, tul képpen akik tudják milyen a lelki és a testi orgazmus is egyben, mármint egyszerre, azok tudják hogy a repülés ehhez képest csak valami agyi illúzió.... minden más, csak a lényeg.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése