Inni kell

Még tavaly hallottam a rádióban egy kézimeccsről hazafele jövet a sztorit. El is mesélem, mert érdekes.


Fakabát barátunk egy kis faluban lakik, a helyi jókedvmegőrző kisipari létesítmény mellett. Épp szolgálaton kívül heverészik az ágyban, mondván a nagy sürgés-forgás-tömegoszlatás fáradalmait ki kell pihenni.
A kocsmánk éjjel valami csoda folytán zárva van. Ezt a részt mondjuk nem értettem, egy kocsma hogyhogy zárva van este, de mindegy. Főtörzs elvtárs szolgálatra készen tányérsapkában, alsógatyában, fegyverrel a hátsójában horkol, mint egy bölénycsorda. Egyszer csak furcsa zajra lesz figyelmes, és úgy ahogy van, anyaszült S-es alsógatyában átrongyol a kocsmába, ahol is épp "tevékenység folyt". Bőszen berúgja a faajtót, elfolyt egy anyázást, amiért a szög beleállt a talpába, majd előkapja a stukkert és elordítja magát:
- Kezeket fel, rablás!
A betörő kolléga illetve sün barátunk hülyén pislognak egymásra, nem is tudom, miért. Te mit tennél ilyen helyzetben, ha épp iszogatnál a csak számodra kiürítettnek vélt kocsmában, és rád rúgná az ajtót egy félig pucér tányérsapkás egyenruhátlan?
A rendőrt persze megdicsérték szemfülességéért, a betörőt pedig elfogták, lecsukták. De ezzel nincs vége...

A helyszínelésnél kiderült, hogy a kocsma pénztárából eltűnt 30 ezer forint, a ittas kétes haverunknál pedig "csak" 17 ezret találtak. Csávókám betör a kocsmába, mert nincs pénze piára, kipakolja a pénztárat, "jé van pénzem piára, na akkor igyunk" és elkezd vedelni.
Valószínűleg a rendőrnyomozó jó barátok is a pohár fenekére nézhettek, ha nem találták meg azt az eltűnt 13 ezer forintot valamelyikük zsebében...

Megjegyzések

Megjegyzés küldése