Ma a politika és a vallás ingoványos vizeire vagyok kénytelen evezni, de az élethez való jog, mint megnevezés sajnos csalóka, és döntő esetben hiányos értelemmel illetett kifejezése mellett nem tudok szó nélkül elmenni.
Az olvasók többségének talán nem kell mondanom az írás apropóját, a kevésbé tájékozódottak kedvéért, az élethez való jogot kiterjesztették a magzat megfogantatásának időpontjára, az eddig bevett 12 hetes korig. Az élethez való jog, mint a neve mutatja az egyén életének szentségét és sérthetetlenségét biztosítja, kivételt a rendfenntartó erők munka közbeni tevékenysége képez. Ha egy percig elgondolkodunk ezen a tényen azt gondolnánk ez így helyes, azonban érdemes mélyebbre ásni magunkat a miértek bonyolult hálózatába.
Felteszem az alapvető kérdést: Kinek a joga eldönteni, hogy ki vállal gyereket? A többség azonnal rávágná, hogy a szülőé. Miért? Mert ő neveli fel, ő tartja el. Pedig ez a válasz már elavult, mostantól törvény dönti el, hogy a gyereknek meg kell születnie. Az, hogy a gyereket fel tudják-e nevelni, el tudják-e tartani, vagy urambocsá, akarják-e egyáltalán, az teljesen mellékes. Mi alapján merészeli pár vízfejű azt mondani, hogy egy véletlenül besikerülő gyereket meg kell tartani? Bele gondoltak-e egyáltalán, hogy ezzel az egyén döntéshozatalát nyirbálják meg? Valószínűleg nem, de ha bele is gondoltak, úgy tűnik az ilyen apróságok nem érdekeltek.
Világéletemben tartottam azt, hogy van olyan ember, akinek nem szabad megszületnie. Bele tudnál-e gondolni abba, hogy milyen sors vár egy nem várt és főleg nem akart gyermekre? Dobálózhatunk anyai ösztönökkel, tisztességgel, meg keresztényi kötelezettséggel, de a tény attól még tény marad: A nem kívánt gyermek sosem fog úgy felnőni, ahogy annak lennie kellene. Egy nem kívánt gyermek nyűg a szülők nyakán, egy hibából adódó örök ráfizetés szimbóluma. Ebben a gyermekben összpontosul mindent düh és keserűség, ami a feladott álmokat, kényszerű dolgokat foglalja magába. Ezek a gyerekek jó eséllyel pályázhatnak a gyermekotthonokra, küszöbre téve, vagy ha otthon is tartják mindennapi utálatra és közönyre.
Boncolgassuk a témát konkrét helyzetekkel.
1. A 16 éves korosztály kb. 60%-a szívesen létesít nemi kapcsolatot. Ezt foghatjuk mindenféle félrenevelésre, meg médiára, de tedd a szívedre a kezed, kedves olvasó, ebben a korban a babázás, a foci, vagy az ellentétes nem érdekelt igazán? Az, hogy a mi időnkben ezt még nem vertük nagydobra, az egy dolog,, de talán te sem filmnézésre vagy legózásra hívtad fel a párodat az üres lakásra. Képzeld el magadat 16 éves, szinte még gyerek tinédzserként, ahogy először érted meg azt, mit jelent szülőnek lenni. Viszlát továbbtanulás, viszlát bulik, kiélés, helyette otthon cserélgeted a pelenkákat, kelsz hajnalban, és a pokolra kívánod az egészet. Nem? De.
2. Rosszabb helyzet, lemész a dizsibe, pár szíverősítő után már valaki más ágyában ébredsz, és bizony összejött az, aminek nem kellett volna összejönnie. Hogy nevelsz fel egy gyereket úgy, hogy csak egy részeg baleset eredménye? Fiú szeméből, mit kezdesz egy vadidegen, felcsinált lánnyal? Vagy összeköltöztök, vagy fizetheted a gyerektartást.
3. Morbid helyzet, de elég sajnos a lehetősége bármikor fennáll. A nemi erőszakot talán nem kell magyaráznom, ne is képzeljük el, milyen lehet áldozatnak lenni. De milyen az ebből fakadó gyermek anyjának lenni?
Sorolhatnám a dolgokat, de azt hiszem nincs értelme. Mi, akik tudjuk, milyen fél szülő mellett felnőni, annak van fogalma arról, milyen életük lesz. Hogy milyenek lesznek azok, akiknek egy szülő se jutott... Ne legyen a jövő kérdése.
- Lestat naplója -
Az olvasók többségének talán nem kell mondanom az írás apropóját, a kevésbé tájékozódottak kedvéért, az élethez való jogot kiterjesztették a magzat megfogantatásának időpontjára, az eddig bevett 12 hetes korig. Az élethez való jog, mint a neve mutatja az egyén életének szentségét és sérthetetlenségét biztosítja, kivételt a rendfenntartó erők munka közbeni tevékenysége képez. Ha egy percig elgondolkodunk ezen a tényen azt gondolnánk ez így helyes, azonban érdemes mélyebbre ásni magunkat a miértek bonyolult hálózatába.
Felteszem az alapvető kérdést: Kinek a joga eldönteni, hogy ki vállal gyereket? A többség azonnal rávágná, hogy a szülőé. Miért? Mert ő neveli fel, ő tartja el. Pedig ez a válasz már elavult, mostantól törvény dönti el, hogy a gyereknek meg kell születnie. Az, hogy a gyereket fel tudják-e nevelni, el tudják-e tartani, vagy urambocsá, akarják-e egyáltalán, az teljesen mellékes. Mi alapján merészeli pár vízfejű azt mondani, hogy egy véletlenül besikerülő gyereket meg kell tartani? Bele gondoltak-e egyáltalán, hogy ezzel az egyén döntéshozatalát nyirbálják meg? Valószínűleg nem, de ha bele is gondoltak, úgy tűnik az ilyen apróságok nem érdekeltek.
Világéletemben tartottam azt, hogy van olyan ember, akinek nem szabad megszületnie. Bele tudnál-e gondolni abba, hogy milyen sors vár egy nem várt és főleg nem akart gyermekre? Dobálózhatunk anyai ösztönökkel, tisztességgel, meg keresztényi kötelezettséggel, de a tény attól még tény marad: A nem kívánt gyermek sosem fog úgy felnőni, ahogy annak lennie kellene. Egy nem kívánt gyermek nyűg a szülők nyakán, egy hibából adódó örök ráfizetés szimbóluma. Ebben a gyermekben összpontosul mindent düh és keserűség, ami a feladott álmokat, kényszerű dolgokat foglalja magába. Ezek a gyerekek jó eséllyel pályázhatnak a gyermekotthonokra, küszöbre téve, vagy ha otthon is tartják mindennapi utálatra és közönyre.
Boncolgassuk a témát konkrét helyzetekkel.
1. A 16 éves korosztály kb. 60%-a szívesen létesít nemi kapcsolatot. Ezt foghatjuk mindenféle félrenevelésre, meg médiára, de tedd a szívedre a kezed, kedves olvasó, ebben a korban a babázás, a foci, vagy az ellentétes nem érdekelt igazán? Az, hogy a mi időnkben ezt még nem vertük nagydobra, az egy dolog,, de talán te sem filmnézésre vagy legózásra hívtad fel a párodat az üres lakásra. Képzeld el magadat 16 éves, szinte még gyerek tinédzserként, ahogy először érted meg azt, mit jelent szülőnek lenni. Viszlát továbbtanulás, viszlát bulik, kiélés, helyette otthon cserélgeted a pelenkákat, kelsz hajnalban, és a pokolra kívánod az egészet. Nem? De.
2. Rosszabb helyzet, lemész a dizsibe, pár szíverősítő után már valaki más ágyában ébredsz, és bizony összejött az, aminek nem kellett volna összejönnie. Hogy nevelsz fel egy gyereket úgy, hogy csak egy részeg baleset eredménye? Fiú szeméből, mit kezdesz egy vadidegen, felcsinált lánnyal? Vagy összeköltöztök, vagy fizetheted a gyerektartást.
3. Morbid helyzet, de elég sajnos a lehetősége bármikor fennáll. A nemi erőszakot talán nem kell magyaráznom, ne is képzeljük el, milyen lehet áldozatnak lenni. De milyen az ebből fakadó gyermek anyjának lenni?
Sorolhatnám a dolgokat, de azt hiszem nincs értelme. Mi, akik tudjuk, milyen fél szülő mellett felnőni, annak van fogalma arról, milyen életük lesz. Hogy milyenek lesznek azok, akiknek egy szülő se jutott... Ne legyen a jövő kérdése.
- Lestat naplója -
Az egészben az a szomorú, hogy hiába vannak olyan alapvető emberi jogok, mint gondolatszabadság vagy szabad véleménynyílvánítás, a jelenlegi törvények ezt semmibe veszik. (Egyre inkább úgy tűnik, hogy egyetlen jogunk van, ez pedig a "Kuss és tűrj!".)
VálaszTörlésVissza a középkorba? Megint az lesz, hogy ha egy nő teherbe esik, kötelessége megszülni és felnevelni a gyereket? Már a középkorban is megvoltak a módszerek arra, hogy az a gyerek ne születhessen meg, most is megvannak, és törvény ide vagy oda, biztos vagyok benne, hogyha becsúszik egy nem várt gyerek, lesznek oyanok, akik élni fognak ezekkel a módszerekkel.
És az Öngyilkosság az abortusszal ellentétben INGYENES!!!
VálaszTörlésAmúgy No komment. Nem mondtam semmit csak a Köd surrant tova....