Dilemma

Amikor egy egyszerű döntés is hatalmas felelősségnek tűnik...
Az egész múlt pénteken kezdődött…
Képzeld el a következő szituációt: van egy kutyád és egy macskád, és bevásárlás után hazafelé hozzátok csapódik egy kölyökkutya. Szelíd, barátságos, félénk, sovány és nagyon gyenge. Állatbarát gazdiként lenne szíved ott hagyni az utcán? Nekünk nem volt. Úgy döntöttünk, hazavisszük és keresünk neki gazdit.
Hát, hazavittük. Szegény annyira fáradt és gyenge volt, hogy képes lett volna evés nélkül elaludni. Nagy nehezen felébresztettük, és rávettük, hogy egyen, aztán hagytuk pihenni. Tündéri szép kutyus, tündéri a pofija, a végére Tündér lett a neve.
Másnap reggel séta után megfürdettük, de annyira fázott, hogy be kellett bugyolálni a pléddel. Persze Bubival egész nap birkóztak és játszottak, és az ágyat is alaposan széttúrták játék közben (ez szerintem látszik a képen is), de olyan aranyosak voltak, hogy nem volt szívünk rájuk szólni.
Aztán a kutyus találkozott a cicával. Nem kedvelték meg egymást: a cica belekapott a kutyus orrába, és ezzel el is kezdődött a háború… a macsek önkéntes száműzetésbe vonult a fürdőbe, Tündi pedig ahányszor meghallj, hogy mocorog odabent, acsarog és ugat…
Azt is észrevettük, hogy nem teljesen egészséges. Lehet valami légzőszervi problémája, mert nagyon szuszog. (Megnéztük a nyálkahártyáját, és ha alszik, lila, ami azt jelenti, hogy nehezen kap levegőt, ergo: légzőszervi gondja van.) A másik gondja, hogy kicsit húzza a hátsó felét és nehezen áll fel. Ebben szerepet játszott az is, hogy nagyon legyengült, de pár nap után lassan erősödni kezdett, már szaladgált és játszott is, de kicsit még mindig húzza magát. Elvittük állatorvoshoz, hátha van benne chip (reméltem, hogy van, és alaposan beolvashatok a felelőtlen gazdájának), de nincs. Az orvos szerint méhgyulladása van, ami miatt lehet, hogy ivartalanítani kell majd. A hátsófelére azt mondta, hogy lehet, hogy csípőízületi diszplázia, lehet, hogy elcsapta egy autó, de az is lehet, hogy hirtelen nőtt és mivel nem kapott elegendő élelmet és emiatt, gyengék az ízületei, de biztosat csak a röntgen után tudna mondani. Szerintünk már az is csoda, hogy eddig túlélte az utcán…
Mi lesz, ha nem találunk neki gazdit? Hárman nem maradhatnak, Tündi (6-7 hónap) és Weila (lassan 1 év) nem szeretik egymást, Bubi pedig nem szól bele, mert „alomharc”… A végeredmény: rock ’n rollt járó idegek, szétrombolt lakás és állandó harc. Kinek kell ez? Hosszútávon senkinek. De egyiket sincs szívünk kitenni, mert mindegyiket megszerettük. Komoly dilemma.
Párom meg akarta tartani, hogy Bubi ne legyen egyedül, én viszont nem engedtem, hogy a macska menjen. Szerencsére Morgan türelmes és megértő, akivel mindent meg lehet beszélni. Így hosszan beszélgettünk, vitáztunk erről, elhangzottak pro és kontra érvek, s végül ő is belátta: nem lesz ez így jó. Tündi bármennyire is aranyos és okos kutyus, nem maradhat. Két kutya már tényleg sok egy lakásban, főleg hogyha van egy cica is. Másrészt a házirend szerint egy lakásban csak egy kutya lehet (mintha bárkinek köze lenne hozzá: nem ugat, és nem mellesleg mi etetjük, nem mások)… bár ez a része teljesen hidegen hagy.
Már öt napja van nálunk, és holnap visszük az új helyére: egy lovardába. Addig mentünk, míg végül találtunk neki egy megfelelő gazdit. Tudja, milyen bajai vannak, és kutyatenyésztő létére akkor is kell neki, hogyha ivartalanítani kell. Ezek szerint szereti a kutyákat, és törődni is fog vele. Arról nem is szólva, hogy kutyák között lesz, akikkel játszhat, s megtanulja a rendet és azt is, hogy hol a helye.
Mit mondhatnék még? Kedves, bár néha komolyan idegesítő színfolt az életünkben, s bár én voltam az, aki kitartóan sorolta az ellenérveket, bevallom: én is nagyon megszerettem Tündért, és már most tudom, hogy nagyon fog hiányozni ez a kis neveletlen, kajla kutyus. Még nekem is nehéz lesz elengedni…