Mese, mese...

Előfordult már, hogy azon kaptad magad, hogy Disney klasszikusokat nézegetve nosztalgiázol? Hisz ki ne emlékezne A Szépség és Szörnyeteg legendás táncjelenetére, a Szörny bámulatos megváltozására (szerintem imádnivaló); Aladdin dzsinnjére; A Dzsungel Könyve medvepapájára; az Oroszlánkirály Mufaszájának önfeláldozására és bölcsességére, Timon és Pumba kedvesen idióta párosára, na és persze a szállóigévé vált Hakuna Matata-ra; és természetesen az olyan csodálatos filmzenékre, mint Sir Elton John Can You Feel the Love Tonight-ja, és még sorolhatnám. Nos, sajnos vannak, akik már nem emlékeznek ezekre a csodaszép mesékre…
Bevallom, én nemrég ezzel töltöttem egy álmatlan éjszakát, és bármennyire is nem tetszett, be kellett ismernem: az én generációm is már csak egy idősebb generáció. Így már azért nem is olyan nehéz megérteni a különbségeket… a gond csak az, hogy bár csak néhány év korkülönbségről van szó, a szakadék ennél sokkal mélyebb. Mi még azok vagyunk, akik a szüleink voltak: vadóc lázadók, akik tudták, hol a helyük és tisztelték az idősebbeket. A mai fiatalok (bizony, most már mi is mondhatjuk) sajnos egy egészen másfajta világban született és nőtt fel. S ez nem csak viselkedésbeli, de súlyos kulturális különbségekkel jár. Persze, ők is Petőfi és Arany verseit tanulják az iskolában. De amíg mi kisgyermek korunkban Disneyt, Dr. Bubót, Hupikék törpikéket és a Mézga családot néztük, addig ők a Való Világot, Mónika Show-t és egyéb olyan mocskot láttak a tévében, aminek a nyersanyagát még a WC-n sem húznám le, nemhogy megnézzem… Talán azok emlékeznek még a régi mesékre, akiknek van idősebb testvérük, mert nekik biztosan van a polcon jó néhány Disney video.
Sajnos nagyon kevés olyan nálam fiatalabbal találkoztam, akinek normális értékrendje van. Őket arról lehet felismerni, hogy a kor vagányai csesztetik, lesajnálják és gúnyolják, mert nem olyanok, mint ők. Valóban nem: jobbak náluk. Most komolyan, nézzük meg a mai 14-17 éveseket. Amíg minket 14 éves korukban az érdekelt, hogy melyik középiskolába megyünk tovább, ők azon versengenek, melyikük vesztette el előbb a szüzességét. Mit mondjak? Gratulálok a szüleiknek. Ha ez lesz a jövő nemzedéke, nyugodt szívvel lehúzhatjuk magunkat a… Lehet, hogy bennem van a gyári hiba, de én ezt akkor sem bírom megérteni. A mai tizenévesekből hiányzik a becsület, a tisztelet és a tartás. Már 18 évesen tapasztaltam, hogy az akkori 14-15 évesek milyenek. Nem tagadom, egyik-másiknál elgondolkodtam azon, hogy lekeverek neki egy istenes maflást. Ennyi idősen mi azért tiszteltük a végzősöket, ha másért nem, hát azért, mert nekik az volt az utolsó évük, és bizony-bizony irigykedtünk rájuk, hiszen nekik már nem kötelező tovább tanulniuk.
Valójában nagyon el van cseszve ez az egész. Mi az, hogy a szülő beleegyezése nélkül nem lehet megbuktatni a gyereket? Azt hittem, az agyam elszáll, mikor meghallottam. Szerencsére rájöttek, hogy ez nagyon nem fog működni és visszatértek a régi rendszerhez. De akkor is, basszus… Ha a tanár meglegyinti a gyerek fejét a könyvvel, már megy a szülő reklamálni, hogy a tanár bántalmazza a gyereket, aztán jön a fegyelmi, a megrovás, meg miegyéb. Bezzeg, amikor a gyerek fenyegeti és kurva anyázza a tanárt, senki sem kardoskodik, hogy ezt azért talán nem kéne. És tudjátok, mi a vicc? A tanár nem tehet ez ellen semmit, mert meg van kötve a keze. Ilyenkor már szánom őket, pedig aztán volt alkalom, amikor a tanárom háta mögött felemlegettem a kedves felmenőit.
A szülők melóznak látástól vakulásig, hogy el tudják tartani a gyereke(ke)t. Már annak is örülnek, hogy két fülük van és nem szatyrok, és egyszerűen nem marad idejük a gyereknevelésre. A tanárok zöme pedig úgy van vele, hogy nem érdekli, hogy a gyerek tanul-e vagy sem, ő leadta az anyagot és kész. Vannak itt hibák, tévedések, elszúrt dolgok bőven, felesleges volna felsorolni: tudjuk enélkül is, mi a baj. A legszomorúbb mégis az, hogy mindenki dünnyög, reklamál, de senki nem tesz ellene semmit.
Oké, személyi jogok meg minden, de mennyivel tisztességesebb nemzedék került ki az iskolából, amikor a tanár még nyugodt szívvel pofán törölhette a neveletlen taknyost, ha az nem úgy beszélt vele, ahogy kellett. Mindezt végiggondolva azt hiszem, nem ártana visszahozni ezt a rendszert az iskolákba…

Igazából nem ilyen sarkosítva és nem erről és akartam írni, de elszaladtak a gondolataim, bocsánat érte.