Végre hazaértem
Amint beléptem a kávétól illatozó kellemesen meleg légtérbe, rögtön megcsapott valami finom illat. Nem tudom mi lehetett az, de rögtön felmelegítette a lelkem a körülöttem tevékenykedő emberekkel együtt. Jó érzés volt beszélgetni és együtt lenni azokkal akik fontosak nekem.De azóta már későre jár az idő, indulnom kell.Kilépek az ajtón és rögtön átjár a jeges szél.Majdcsak kibírom valahogy, volt már ilyen.Elindulok.Már rég besötétedett a nappal még tengerkék égbolt és most dermesztő fuvallattól süvítenek az üres utcák.Az úton csak én vagyok és a gondolataim.Befordulok a sarkon, még mindig kihalt az utca.Egy kósza hópehely hullik az arcomra és feleszmélek éber álmomból majd az égre emelem a szemem.Látom az alig pislákoló lámpát az út szélén és a fényében úszó gyönyörű hópelyheket.Nézem egy darabig, majd továbbmegyek.A hideg még a könnyet is előcsalja a szememből, de odaértem...
A másnap csakis olyan fáradtan és gondterhelten indult, mint az előző, és mint mindegyik.Még mindig fázom, egyre jobban marja minden porcikám a hideg és már elég ebből.
A helyzet olyan rosszra fordult, hogy még a buszmegállóból is nehezünkre esik hazaérni de sikerült.Újra itt van az a finom kávéillat és az emberek.De közülük most csak egyvalaki tűnik ki.Ő az aki segít levenni az átfagyott bakancsot és megsimogatja az arcom.Hosszú napok után végre újra átölelhetem és hozzábújhatok.
Végre hazaértem:)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése