"Lágyan sodorta sajkánk
a folyó árama
zengve, zengve, zengve
nádas, szelíd dalát,
míg suhantunk tova:
és álló napon át
a csónakban hevertünk
ringva, ringva, ringva,
s füzek ringtak felettünk.
Este hogy lefeküdtem,
úgy tűnt csónak az ágy,
mely lágyan ringva, ringva
ringat álomba, s én
csak lebegtem tovább.
Fűzlomb borul fölém,
sírt, suttogott a csendben,
s a folyó zengve, zengve
zengett tovább a fejemben."
a folyó árama
zengve, zengve, zengve
nádas, szelíd dalát,
míg suhantunk tova:
és álló napon át
a csónakban hevertünk
ringva, ringva, ringva,
s füzek ringtak felettünk.
Este hogy lefeküdtem,
úgy tűnt csónak az ágy,
mely lágyan ringva, ringva
ringat álomba, s én
csak lebegtem tovább.
Fűzlomb borul fölém,
sírt, suttogott a csendben,
s a folyó zengve, zengve
zengett tovább a fejemben."
Ritkán másolok verset valahova, s ha megteszem, annak általában egy oka van: megfogott. Ez a vers is ilyen. Ne kérdezd, mi tetszik benne, hisz én magam sem tudom. Talán a hangulata, talán a ritmusa... Nem tudom.
Affene, ebből én akartam rovatot csinálni:D
VálaszTörlésNem tartalak vissza. :D
VálaszTörlésMagamat ismerve nem ez volt az utolsó vers, idézet, stb. :)