isteni színjáték

Nemrég egy emlék képei jutottak eszembe egyik unalmasabb fél órámban. Egy emléké, amely remek példázata a jól, sőt kiválóan működő oktatási rendszernek.

Egy nagy múltú egyetem a helyszín, főiskolai képzésről van szó. Tudjátok, az a 3 éves gyorstalpaló, amire sokan beneveztek 18-19 éves korban, hogy hátha 21-22 éves korukban már kereső emberek lesznek, és saját lábon élik szabad kis életüket. Ja, meg ahogy azt Móricka elképzelte... Fontos megemlíteni, hogy a fősulit nem érdemes a mostani bolognai rendszerrel összekeverni, eléggé más tészta.
Na mindegy, a lényeges a sztori szempontjából a közel 80%-os lemorzsolódás, illetve a horribilis bukásarány államvizsgán. Fontos még, hogy informatikai képzésről van szó.
Egyik nap, nem túl nagy beharangozóval, érkezett pár pesti fejes, mondván, hogy megkérdezik már a hallgatóságot a helyzetről. Feltételezhetően a bizottság tagjait fogadja az egyetem magasabb rangú irányítói kara, a szokásos ceremónia, amikor érkezik valaki, aki számít. Ezután a bizottsági tagok egy kijelölt teremben leülnek a megjelent hallgatókkal, és felteszik a kérdéseket. Hogy miért lehet ilyen kevés a végző diák, ki mit tett le eddig az asztalra, stb. Fantáziátokra bízom. Majd miután közlitek velük, hogy a tanárok közül sok, jobb esetben bár nagyon otthon van a szakterületén, egyszerűen nem tudja úgy átadni a tudását, mint például a középiskolai vagy általános iskolai tanárok. Egyetemi tanársegédi munkakörhöz, ha jól tudom, nem szükséges pedagógiai, tanári végzettség. Tanársegédből meg van bőven, elvégre egy tanársegédi fizetés semmi egy magasabb rangú oktatóéhoz képest, az egyetem pedig spórol. Spórol a fizetéseken, az ösztöndíjakon, stb. Apropó ösztöndíjak, egyik csoporttársam egymás utáni félévekben jobbnál jobb átlagokra kapta a félévenként egyre csökkenő ösztöndíjat. Hm...
No mindegy, a következő kérdés, hogy gyakornoki időn voltatok-e? A többség persze rázza a fejét, nekem ebből a szempontból szerencsém volt, három csodás hónapot tölthettem el egy cégnél. Persze mindenféle juttatás nélkül, és hogy nekik se kelljen az államnak fizetni, az egészet ingyenes továbbképzés leendő munkatársaknak címmel oldották meg. Persze a fejesek kiakadtak, hogy hogyan is képzeli az egyszerű diák, hogy nem keres nyáron magának gyakornoki helyet. Merthogy Budapesten... Igen, Budapesten az oktatási intézmények támogatják a gyakornoki pozíciókat, cégeket keresnek meg illetve cégek keresik meg az intézményeket, és nincs olyan diák, aki ne lenne valahol gyakornok. Egy ilyen magasan képzett szakembernek nyilván nem okoz gondot felfogni, hogy az adott vidéki oktatási intézményre ilyen téren egyáltalán nem lehet számítani, nem keres semmilyen gyakornoki lehetőséget. Alkalomadtán akad egy-kettő, persze az ország másik felén, nagyobb cégeknél, de hát az ilyen hirdetést úgyis minden egyetemre kiszögezik. Ha meg a térség adott vállalkozásaihoz mész oda egyedül, mint diák, nagy valószínűséggel körberöhögnek. Az egyéb problémákat had ne soroljam most.
De a beszélgetés végén kiderült, a fejesek szerint a probléma megoldása, ha a diák keres magának egy gyakornoki helyet, és akkor minden rendben lesz, simán megy a tanulás is, stb. Ugyancsak ez volt a reakció a leadott tananyag minősége és a vizsgakövetelmények közti szakadék áthidalásának is, meg példálóztak itt valami kkk-val. Nem, ez nem a ku-klux klán, hanem a képzési és kimeneteli követelmények nevű alapvető elvárások a végzős egyetemista felkészültségét illetően. Bár nem sokban különbözik.

Ezek után egy kellemes ebéd az egyetem vezérkarával, majd könnyes búcsú, és a probléma meg is van oldva. Lényegében a diák nem akar tanulni, a diák hülye (ami persze nagyon helyes, de politikai vonatkozásokba ne menjünk bele), ezért van sok bukás, és ezzel letudva. Az egyetem meg minek segítse a diákot piacképes tudást szerezni, bőven jó az, hogy ha 30-40 évvel ezelőtti dolgokat megtanítunk, elvégre az informatikai piacban ma is csak arra van szükség. Ja igen, amikor erre rákérdeztünk, diákok, hogy uram bocsá' miért nincs a mai piaci elvárásokhoz igazodó tantárgy, mi volt a válasz? Alapok nélkül nincs értelme házat építeni. Azaz, tanulj meg valami elavultat, a mostanit, ami pedig abból fejlődött ki, tanuld meg, ahol akarod, ha el akarsz helyezkedni. Tény, hogy van benne ráció, hogy az alapok szükségesek, de egy építészmérnököt se csak arra tanítanak meg, hogy hogyan kell megtervezni egy ház alapját, aztán a többit meg oldják meg a tulajok. Ezek után az iskolából érkező, "Miért érdemes otthon fejleszteni a tudásunkat" témájú emailt... a fantáziátokra bízom újfent.

Szóval mi is volt ez valójában? Problémamegoldás? Egy frászt. Egy színjáték, érdemi haszna semmi, hacsak nem a lelki megnyugvásuk a fejeseknek, miszerint "mi tettünk valamit az ügy érdekében". És miért írtam a post elején, hogy jól működik a rendszer? Mert hiszen minden probléma meg van oldva.


"Az egyetem feladata a hallgatók számára a tanulási idő alatt a látókörük szélesítése és egy olyan alapvető tudás megadása, melyre könnyen építhetnek bármit."