A Hegy

Kérlek szánj magadra öt percet, ülj le egy kényelmes székre, függessz fel minden egyéb tevékenységedet, zárd ki a fejedből a fölösleges gondolatokat és lazulj el. Köszönöm.

Képzelj el egy világot a világban. Ez a világ teljesen elzárt, az ott élők közössége csak egymásra és önmagukra támaszkodhatnak. Teljesen kívül állnak az általad ismert világból, nem tudják mi a modernizáció, mit jelent az egyéni tulajdon, mit jelent szenvedni, és mit jelent hazugnak és gonosznak lenni. Ez a béke, a szeretet, az egyetértés és összhang szigete, magasan a te világod felett. Nem vesznek tudomást a lenti világról, nincs szükségük másra, csak egymásra.
Az itt élők alig 1 négyzetkilométeren élnek, lehetnek vagy harmincan. A lakhelyüket maguknak építik, de ha rászorul, bárkit befogadnak. Kivágják a fákat, és rögtön új csemetéket ültetnek, nyulakat kecskéket és méheket tenyésztenek, füveket és gombákat szednek, zöldséget termesztenek és az esővizet használják ivásra, főzésre és öntözésre. Az étkezéseket együtt, egy ember házában töltik, mindenki egyforma adagot és ételt kap. Mindenki dolgozik valamit, azt, amihez a leginkább ért. Az egyik felügyel az állatokra, a másik facsemetéket nevel, a harmadik követ farag és így tovább. A fizikai munkákat együtt végzik, mindenki segít mindenkinek, kérnie sem kell. Ha a vihar lerombolja az állatkarámot, egy emberként indulnak újat építeni, a megriadt állatokat összeterelni, és alig két ember marad egy kunyhóban tüzet őrizni, és meleg ruhával, levessel várni a megázott, összefagyott társait.
Vacsorához mindig egy ember kunyhójában gyűlnek össze, énekelnek, átbeszélik a napi történéseket, úgy viselkednek, és élnek, mint egy nagy család.
Vezetőjük nincs és mégis van, egy ember, akit senki nem jelölt vezetőnek. A közösség találta úgy, hogy ő a legtapasztaltabb, legrátermettebb ember, és feltétel nélkül hallgatnak a szavára. Ez az ember, ugyanúgy él, dolgozik mint mindenki más. Lenti ember, - ahogy a Te világodban élőt hívják - talán észre sem venné.
Az életet és halál mindenki sajátja. Mindenki azért él, hogy a közösség javára tegyen, és ha közeleg az ideje, önként, megbékélt emberként indul a Kaszás elé. A közösségben ismeretlen a hit és az istenek, halottak sírját a néma és őszinte temetés után ültetett két fa őrzi.

Most, kedves olvasó adok neked öt percet arra, hogy becsukd a szemed, és magad elé képzeld ezt a világot. Képzeld el ezt az egészet egy hatalmas Hegy tetejére, lásd magad előtt, azt az alig három tucat embert, ahogy egy emberként él, dolgozik, lélegzik és él, egy a Te szemedben tenyérnyi földön. Járd körül minden centiméterét, érezd a szél simogatását, hallgasd a fák susogását, a gyerekek kacagását, az állatok mekegését és zümmögését. Ülj le egy percre a legmagasabb szikla tetejére, csodáld meg a napfelkeltét, és a Hegy alatt elterülő nyüzsgő világot, a Te világodat.

Most, kedves olvasó nyisd ki szemed, és válaszút elé kényszerítelek. Ha magad akarod elolvasni a most leírt történetet sajnos meg kell szakítsalak az olvasásban, tekerj tovább a bejegyzés utolsó bekezdéséhez, ne feledd, később is visszatérhetsz hozzám. Amennyiben az én szavaim, és érzésem érdekelnek, úgy figyelj, megmutatom, miként tört be a Te világod a Hegyre.

Az itt lakók barátsággal és vendégszeretettel várják a jövevényeket, adnak nekik enni, inni, adnak nekik szállást. A Te világod ezt hogy hálálná meg? Pénzzel. Pénzt minek adsz nekik, az itt, a fenti világban csak papír, amivel az adót fizetik be. Azt az adót, amiből ők semmit nem kapnak vissza, de attól még be kell fizetniük. Ezzel a groteszk képpel érkezik a világod, de az adószedő mellett most más is érkezik. Egy katona, aki eltűnt társai után nyomoz. Pár évvel ezelőtt dúlt a háború és 4 katonát küldtek fel a Hegyre, hogy felderítsék. Az itt lakók vendégül látták őket, és a katonáknak jobban tetszett ez a miniparadicsom, mint a front. De lásd kedves olvasó a világod elvakult, önző és gonosz. A katonák elvették, ami nekik kellett, uralkodtak a fenti világ lakói felett, megerőszakolták lányaikat, és legyilkolták, aki ellenük szegült.
Kedves olvasó, mi szükség volt erre? Az itt élők adtak nekik mindent, cserébe semmit nem vártak, mint azt a feltétlen segítséget, amit az itt élők nyújtanak egymásra. De a katonák a Te világodból származtak, és nem érdekelték őket az olyan apróságok, mint a szeretet, a testvériség, ők csak elvettek, de adni nem akartak. Mit tehet egy közösség, amelynek idegen az erőszak? Tűr és tűr. De tudod, Darwin szerint az ember a majomtól származik, nos, szerintem a kutyától. Hogy miért? Mit tesz egy majom, akit zaklatnak a saját földjén? Elmenekül. És mit tesz egy kutya, akit elég sokáig rugdosnak? Visszaharap... A fenti világ lakói kétségbeesésükben és haragjukban megölték a katonákat. Hogy ezt hogy derítette fel az idegen, az már nem a bejegyzés témája.

Nos, kedves olvasó, utoljára hunyd le a szemed, képzeld magad elé, amit ma elmeséltem neked. Idézd fel újra a szabadság, egyenlőség és testvériség szellemében élőket, aztán gondold át, te hogyan és milyen világban élsz. Megbecsülöd-e eléggé akikkel élsz, és azok megbecsülnek-e téged...
A bejegyzés megírásához külön köszönetet szeretnék szentelni Ködhajósnak, aki kölcsön adta ezt a regény, és főleg Nemere Istvánnak, aki a könyv megírásakor, talán önkéntelenül is, de bemutatta mit jelent az a ma elítélt és tabuként kezelt világkép: hogy miként és hogyan is működhet az Anarchia.

- Lestat naplója -