For the greater good of God

Lestat: Nem vagyok vallásos, mégis kikerülhetetlen tény, hogy az emberek mindennapjaiban jelen van a vallás. Magam is azon kapom néha, hogy amikor kisebb trauma ér, vagy segítségre van szükségem, önkéntelenül is az égre nézek. Kutatom a felhőket, és ha a probléma akkor és ott váratlanul megoldódik, zavartan veszem le róla a szemem.

Xir: Hiszem, hogy létezik egy, az embernél hatalmasabb lény, energia, amely ott van körülöttünk, amely létrehozta ezt a világot évmilliárdokkal ezelőtt. Én ezt Sorsnak hívom, mások Istennek, Allahnak, Jehovának vagy Zeusznak. Minden kornak megvoltak és még ma is megvannak a maga istenei.

Lestat: Én sem állítom, hogy nincs Isten, de abban sem hiszek, hogy bármi beleszólása lenne az emberek életébe. Isten a Biblia szerint a szabad akarat ajándékát adta az embereknek, mégis több mint kétmillió ember halála szárad a lelkén, a Biblia szerint. Akkor most ez hogy is van? Mi, emberek szabadon dönthetünk, ha akarunk pedofilokká, gyilkosokká válunk, de ha Istennek nem tetszik a képünk, akkor szabadon lemészárolhat minket? Hol van ebben a szeretet, a megértés és a béke filozófiája? Ha látom, hogy egy ember meg akar gyilkolni egy kislányt, odamegyek, és kitöröm a nyakát, azzal én is gyilkos lettem? Hiszen a szeretet és a béke nevében cselekedtem, meg akartam menteni agy ártatlan gyermeket, és megakadályoztam, hogy később ne történhessen meg ez. Isten mi alapján választ bűnös és bűntelen ember közül?

Xir: Az egyház szerint a pápa Isten földi helytartója. Ő bízik istenben. Ezt bizonyítja a 7 centi vastag golyóálló üveg is. De a viccet félretéve, érdekes, hogy ezt a földi helytartót kardinálisok választják meg egy titkos szavazáson, s nem maga Isten. Ha az ő követe, illene, hogy ő jelölje ki. Ez valójában már nem más, mint omlófélben lévő kastély, amelyet kétségbeesetten próbálnak egyben tartani. A rengeteg hagyomány, ceremónia, protokoll és etikett útvesztőjében egyetlen egy dolog van, amit az egyház jól csinál még ma is: igyekszik felhívni a figyelmet a hagyományok tiszteletére és megőrzésüknek fontosságára.

Lestat: Keresztény egyház azt tanítja, hogy a bűnös ember a pokolra, a bűntelen a mennyországba jut. Ezek szerint Isten ugyan nem szól bele az életünkbe, a döntéseinkbe, viszont, ha rossz kisfiúk voltunk, akkor megyünk a kondérba. Ha szabad akaratot adott, miért fenyeget meg minket már születésünkkor? Ezzel akarja bizonyítani a felsőbbrendűségét? Ez lenne a nagy Isteni szeretet és megbocsátás? Ha létezik lélek, így indítja útjára: „Gyermekem, eddig neveltelek, most menj, éld az életed, tégy, amit akarsz, élvezd ki minden röpke percét, de ha nekem nem tetszik, utána költözhetsz az anyósodhoz!”

Xir: Én egy ilyen istenben nem tudok hinni. Nem tudom elfogadni, hogy a szakállas öregúr fent ücsörög a felhőin, nézi az embereket, és ha nem úgy élek, ahogy neki jó, akkor ledob egy kénkővel teli lyukba. Annyira irreálisnak és elrugaszkodottnak hangzik.

Lestat: Egyáltalán mi hozta létre a vallást? Az emberek. Az emberek, akik mindig és mindig a felsőbbrendűségüket akarják hirdetni. A régi idők uralkodóit mindig egyben Istenként tisztelték. Vajon a nép kiáltotta ki őket istennek? Nem. Ők nevezték ki magukat, hogy bizonyítsák, miért van joguk halálba hajszolni milliókat, miért van jogunk kiirtani más népeket.

Xir: Vagyis ezek szerint bárki lehetne pap és indulhatna felfelé az egyház ranglétráján? Sajnos nem. A ranglétra magasabb fokain csak és kizárólag férfiak állnak. A nők maximum apácák lehetnek, és ennyi, az ő létrájuk itt véget is ér. Vajon miért? Mert a nők gyengébbek, mint a férfiak? Vagy nem több egyszerű diszkriminációnál?

Lestat: Azt azért ne felejtsük el, hogy voltak női Istenek is. A legegyszerűbb alátámasztás, ha megvizsgáljuk a népek vallásait. Nincsen két egyforma (kivétel az ókori római, de azt a görögről koppintották). Minden népnek van egy vagy több külön Istene? Ha minden Istent összevennénk, nem is férnének el az égben. Érdekes. Ha egy Isten van, akkor miért alakult ki annyi vallás? Vicces kedvében volt, megírt ezer Bibliát, és random szétdobálta őket a Földön?

Xir: Nem hiszem, hogy több, külön istenről van szó. Ha jobban belemélyedünk észrevehetjük: a vallások egymásból alakultak ki. Azok, amelyek ma már nem léteznek (csak nagyon kevesek követik), mint mondjuk a görög vagy az egyiptomi napkultusz, a valláskutatók ősvallásnak nevezik. De lényegében szerintem csak egyetlen egy felsőbb erőről van szó, amelyet minden nép más és más módon képzelt el,ezért más és más névvel, nevekkel illette. Erre a legjobb példa a görög demokrácia. Mivel ők nem hittek a despotizmus működésében, ezért (gondolom) az isteneiket is egyfajta demokratikus rendszerben képzelték el, ahol mindenkinek van hatalma, mindenki ural valamit, de igazán csak együtt erősek.

Lestat: De vajon miért hagyta Isten, hogy ennyi pozőre legyen? Bizonyára a szabad akarat elve miatt. Ha viszont Isten hagyta ezeket az embereket szabadon élni és gyilkolni, akkor az ő áldozataik is Isten lelkén száradnak? Ha Isten mindezt egy szó nélkül végignézte, pedig lett volna hozzá hatalma, hogy megállítsa, akkor bűntárs volt?

Xir: Valamikor olvastam egy könyvben egy érdekes dolgot ezzel kapcsolatban. Annyi a lényege, hogy egy katona és egy pap beszélget Istenről. A katona megkérdezi, hogy Isten hogy engedheti, hogy ennyi szörnyűség történjen a világban? Ha tényleg mindenható, miért nem tesz ellen semmi? A pap egy remek példával magyarázza el az ezzel kapcsolatos véleményét. Nem másolnám, csak leírom, ahogy emlékszem rá. Tegyük fel, hogy a katonának van egy gyereke. A kérdés: elengedné-e görkorcsolyázni, ha tudná, hogy néhányszor úgyis elesik és megsebzi magát? A katona igent mond. A következő kérdés: ha módjában állna megvédeni a sérüléstől a gyermekét, akkor megvédené tőle? A katona válasza: nem, mert a hibáiból tanul. A pap erre csak annyit felel: pontosan. De az ember nem hogy mások hibáiból, de még a sajátjaiból sem tanul…

Lestat: A Tízparancsolat. Ugyanaz a kérdés merülhet fel, (ha szabad akarat van, akkor minek köt ki szabályokat,) de most csak kettőt akartam említeni. Az első: Ne tisztelj más isteneket és a hatodik parancsolat: Ne Ölj! Isten akarata szent, és sérthetetlen, az egyháza becsukott szemmel követi, de akkor hogy is voltak azok a keresztes háborúk? Oké, hitetlen pogány arabokat le kell mészárolni, de ahhoz minek kellett Isten? Népvakítás miatt. A keresztes háborúk sosem voltak szent és vallási háborúk. Az arab terjeszkedés elzárta az indiai-kínai kereskedelmi utakat, és szegény éhező királyoknak nem volt elég bársonypárna a trónjuk alatt. Hogy a legkiemelkedőbb példát említsem, a gyermekek keresztes háborúja. Vajon miféle őrült hihette azt, hogy a gyermekek képesek megállítani az arabokat? A kor legnagyobb stratégái ekkorát tévedtek volna? Ugyan már... Azok a szerencsétlen, összegyűjtött gyermekek el sem jutottak a szentföldre, emberkereskedők markába hajtották őket. Élek a gyanúperrel, hogy szándékosan...

Xir: Azt azért ne felejtsük el, hogy a őskerestény vallás eredetileg a zsidóké, emlékezzünk csak Mózesre. Az akkori kor emberének igencsak nehéz lett volna elmagyarázni, hogy miért ne öljön, vagy miért fürödjön rendszeresen, ezért sokkal egyszerűbb volt azt mondani, hogy ez isten akarata. Szerintem. Ezt nem kérdőjelezte meg egyetlen hívő sem, és mivel tényleg hittek, hát betartották a parancsolatokat. Ezzel kapcsolatban felmerült bennem valami. Igaz, nem a gyermekek keresztes háborúja. Miért harcoltak az európaiak az arab államok ellen? Miért mentek egyáltalán oda harcolni? Hogy visszafoglaljanak egy olyan területet, amely soha nem tartozott európai fennhatóság alá. Ellenben nyersanyagban gazdag volt, és ne felejtsük el Dávid és Salamon legendás birodalmát és kincseit. Így már azért érthető, hogy mit is kerestek ott az agyondicsért keresztes vitézek. És bárki bármit mond: nem csak Európai királyai és császárai, hanem még maga az egyház is pénzelte ezeket a háborúkat – igaz más okokból. Miért? Mert a középkori keresztény egyház az egyetlen akart lenni a világon. Kiirtották fél Skóciát és Írországot, mire a lakóik áttértek a keresztény hitre. Gondolom, ugyanezt akarták elérni a Közel-Keleten is. Csakhogy Allah híveivel bizony nagy fába vágták a fejszéjüket.

Lestat: Nos én senkit sem akartam ateistává, vagy vallástagadóvá tenni, pusztán feltettem néhány költői kérdést. A választ mindenki döntse el maga. Amikor engem kérdeznek, hogy mégis mit hiszek, mindig Alvin hallhatatlan sorával tudok válaszolni: „Valaki néz a felhők mögül, és lógatja lábát”.

Xiryah és - Lestat naplója -

...Tennék egy két megjegyzést magam is.:)
Dante írta, mikor Beatricét elvitte a sátán, hogy ember nem oldozhat fel a bűneid alól.Ezt(ha nem olvasta valaki) arra mondta, mikor Dante hűséget fogadott a keresztes háború előtt szerelmének, de el vitt egy rabságban levő nőt és megerőszakolta, mondván a pápa felmentette bűneik alól.Én a magam részéről viccesnek tartom, hogy embert isten kiválasztottjaként pápává neveznek ki, és feloldozást adhat másoknak. A bibliában az első pápának Szent Pétert nevezik, ha jól emlékszem, aki 3x tagadta meg Jézust. Érdekes, nem?:P
Úgy vélem isten egy tárgy.Tudom, ez megbotránkoztató lehet egyeseknek, de végeredményben mégis azt mondom, hogy igazam van. Isten egy olyan tárgy, amire minden embernek szüksége van, és ilyen vagy olyan formában, meg is van nekik. Isten, ha belegondolunk mindenhol, mindenkinek kapaszkodót jelent, mert hogy emlegetik legtöbbször?- Kérlek istenem segíts!-és/vagy- Könyörögve kérlek, add, hogy ez vagy az sikerüljön!- s ennek fajtái. Kapaszkodó, erőmerítés-tárgy. Egy olyan tárgy amihez mindig nyúlhatnak, s kellő hittel elég erőt adhat anélkül, hogy létezne egyáltalán.Tehát úgy vélem, kár azon filózni, hogy létezik e vagy sem, hisz a funkcióját nézve ez a kérdés oly mindegy.Az, hogy az egyház ez miként használja ki, az az ő dolguk. Jobban belegondolva, ezen nincs is semmi meglepő, hisz csak az ember természetes hatalomvágya tükröződik ki rajtuk, s azok akik behódolnak, csak csatlakoznak az emberek azon közösségéhez, akik nem hajlandóak maguktól érvényesülni.Kell az erő a mindennapokra, másként fogalmazva a remény, hogy ha bűnt követnek el, legyen feloldozás, hogy ha szar az életük, hihessék, hogy jobb helyre kerülnek és megéri szenvedni. A gyenge ember mindig menekül, s bár valahol tudja, hogy kihasználják az egyházközösségek gyengeségeit, megelégszik vele, s nem vesz róla tudomást, mert az erőre és reményre van szüksége, amit az egyház mutat.

Dark hozzászólása.