Óriások

Annyi nép mitológiájában szerepelnek. A görögöknél gigászok, küklopszok és laisztrügónok, az északi mitológiában jötün, a sumeroknál Enkidu és Humbaba, a keresztényeknél Góliát, Írországban Finn MacCool (a legenda szerint ő építette a híres Óriás Útját – de erről egy másik posztban) és ellensége a skót Finn Gall – hogy csak a leghíresebbeket említsem.
Elgondolkodott már azon bárki is, hogy miért van ez így? Miért szerepel egymástól évszázadokkal, akár évezredekkel és több száz kilométerrel távolabb lévő népek mítoszaiban ez a lény? Hogy miért van az, hogy egyes tájakon ellenségként, másutt barátként, mi több hősként van számon tartva?
Hisz, hogy is szólnak a történetek? Az óriások kincsek őrzői, gonoszak, embereket esznek és a többi. A másik oldalon: tanítók, vezetők, varázstudók és hősök. Miként lehetséges ez? Egyszerűen: egykor valóban éltek óriások ezen a földön. 
Jellemző és híres – bár véleményem szerint nem feltétlenül helytálló – leírás az óriásokról az Ószövetségben Mózes I. könyvében a Genezisben olvasható:
„És látták az istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala.”
„Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az isten fiai bemenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szülének nekik. Ezek ama hatalmasok, kik elettől fogva híres-neves emberek voltak.”
A Biblia latin nyelvű változatában, a Vulgatában azt olvashatjuk, hogy az emberek ősei az óriások voltak. Emellett él egy zsidó hagyomány is, mely szerint isten fiai Azazel vezetésével leszálltak a földre, hogy az emberek tanítói, őrzői és vezetői legyenek. Az emberi alakot öltött angyalokon azonban úrrá lett a kéjvágy, s a szenvedély még inkább a fölhöz láncolta őket, míg a végére elvesztették szellemi mivoltukat. Eleinte csak fiatal lányokkal, később már idősebb asszonyokkal, férfiakkal és állatokkal is hódoltak az élvezetek oltárán. (Hát, kinek mi, de szerintem ez elég undorító.) E bűnös kapcsolatokból születtek a nefilimek, vagyis az óriások, a bukottak nemzedéke. Bűnöket követtek el, rákaptak az emberevésre is, ezért isten elhatározta, hogy özönvízzel mossa tisztára e földet. Meg kell hagyni, érdekes hagyomány.
Szintúgy említésre méltó egy azték krónikás, bizonyos Xochilt leírása is:
„Mindenki állítja, hogy óriás kínamék voltak e föld első lakói. Iszonyú szörnyetegek, undok bűnök művelői, rémületei minden népnek. De végül elérte őket a végzetük, s miközben a természet megrendült, a tengerek kiléptek medrükből, és a hegyek tűzhányókká tornyosultak, az elkeseredett istenek elpusztították őket.”
Úgy vélem, ennyi legenda is bőven elegendő kifejezése annak, amiért eszembe jutottak a fentebb feltett kérdések. És most lássuk a tényeket:
1833. Kalifornia, Lompock Rancho. Néhány katona kiásott egy 380 cm magas csontvázat. Az óriást fegyverei és díszesen faragott tengeri kagylók vették körül. A koponya üregében duplasorú fogazat volt.
1888. Minnesota, Chatfield-től 7 mérföldnyire. Hét, 240-250 cm magas emberi csontvázakat találtak. Az óriások koponyája hátrafelé hajlott, fogazatuk szintén dupla soros volt.
1941. svájci Alpok. Kiástak egy 340 cm-es, bronzpáncél borította csontvázat. A leletet Németországba vitték, de a háború idején nyoma veszett, ma már csak a jegyzések és a fényképek vannak meg.
1978-1982. Azerbajdzsán, Disekszan. Négy megkövesedett csontvázat ástak ki. A legkisebb mérete több mint 6 méter magas volt, míg a nagyobbaké megközelítette a 10 métert is. a csontvázakat 5000 évesre datálták.
1991. Egyiptom. Egy kőbánya feltárásakor felfedeztek egy félig-meddig beomlott járatot. Több hetes kemény munkával kiásták az alapokat és egy sírkamrát találtak, melyben tucatnyi ember és egy óriás múmiáját találták. Minden jel arra mutatott, hogy az óriás főrangú méltóság volt, s a megszokott sírmellékleteken kívül egy fémlemezt is találtak, rajta ismeretlen írásjelekkel és egy erősen megrongálódott fémpáncélzatot is. A sírkamra falainak egy része olyan csillagképeket ábrázol, amelyek néhány ezer éve nemhogy Egyiptomból, de a földről sem voltak láthatóak. Utoljára több millió évvel ezelőtt figyelhették meg ezeket – legalábbis kicsiny sárgolyónkról.
Na, kérem, ezek után nevezzen valaki őrültnek. :D
Kérdéseim zömére magam sem tudom a választ, amire pedig tudom, azt fentebb már megosztottam a régészeti leletek és mondák leírásával, de ígérem, ami megtalálom a keresett válaszokat, közzé teszem.