Képzeld el a következőt: újév első napján Párodnak dolgoznia kell. Felkelt, hogy légyszíves vasalj neki inget. Felkelsz, megteszed, mert tudod, hogy bár kivasaltad mosás után, a szekrényben valamennyire meggyűrődik a többi ruha között. Elmegy dolgozni. Tudod, hogy már nem fogsz tudni visszaaludni, és megiszod a kávét, amit kikészített neked az asztalra. Legjobb barátotok még alszik - hát igen, hosszú volt a szilveszter. Persze, te már hajnali kettőkor kidőltél, mert megint kora reggel keltél., mint ma is. Nyugodtan iszogatod a kávéd, elszívsz egy cigit, élvezed a csendet és reméled, hogy a mai nap is olyan csendesen és nyugodtan telik, mint a tegnapi. Aztán mint derült égből villámcsapás: a kutyátok kaparja az ajtót és nyüszög. Le kell menni? Nem, mindig ezt csinálja, ha Párod elmegy otthonról. Megszoktad, és tudod, mit kell tenned: magadhoz hívod és simogatni kezded, hogy megnyugodjon. Nem használ. Legjobb barátodat is felveri álmából a nyüszögés. Ő is próbálja nyugtatgatni. Hasztalan. Leviszi sétálni egyet, mert tudja, hogy téged bizony elránt a blöki. Ez sem használ. Ültök és bambán néztek egymásra, hogy most mégis mi a fenét csináljatok vele. Felmerül a gondolat: mi lenne, ha bedobnám egy hideg zuhany alá? A gyerekenél használ. Aztán nem teszed meg, nincs hozzá szíved, egyébként is hideg van...
A hiszti már órák óta tart. Az idegeid pattanásig feszülnek, és legszívesebben üvöltenél, de türelmes vagy. Aztán egyszercsak elfogy a türelem, és kiakadsz. Ez egy kutya, egy vizsla-labrador keverék kutya, nem pedg egy öleb. Pedig pontosan úgy viselkedik. Szidod Párodat, a kutyát, a Párodat, a világot, a Párodat és megint a Párodat. Nem hiszed el, hogy képes volt ennyira magához édesgetni! Nem lehet vele bírni, ha elmegy. Persze, ha ezt szóvá teszed neki, akkor azt a választ kapod, hogy persze, mert ti nem játszotok vele. És hiába mondod neki, hogy ez nem igaz, mer ti is foglalkoztak, ti is játszotok vele, és rohadtul nem ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy kissé elcseszte a kutya nevelését, erre is van válasza: a nagybátyja kutyákat tenyésztett, és ő megtanuta tőle, hogyan kell nevelni egy kutyát. Akkor miért nem úgy csinálja? Mert nem akarja bántani, bántották már eleget azelőtt, hogy megtalálta és hazavitte volna. És legszívesebben felpofoznád őt. Hogy miért? Mert a kutyát nem hülyére kell verni, de néha igenis szükséges egy-egy nevelő célzatú pofon. Ez pedig egy KUTYA és nem egy elkényeztetett öleb... És nem fér a fejedbe, hogy hogy tud úgy viselkedni vele, mintha mégis az lenne. Nem, nem, nem és nem. Ezt már a te gyomrod sem veszi be, de nem tudsz vele mit csinálni...
Nesze neked boldog új év. Magadban sóhajtasz, barátoddal egymásra néztek és lélekben felkészültök egy nagyon, nagyon hosszú napra...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése