Augusztus végén ülsz a kis hétvégi ház falánál, a nagy gesztenyefa árnyékában és nyári almát majszolsz. Nézed a lugas árnyékát a földön, és az árnyékban szunyókáló fekete kutyát. A macska a küszöbön elterülve élvezi a napsütést. Nagyanyád és anyád zöldséget válogat, apád farigcsál. Ültök, élvezitek a szép időt, apróságokon nevettek és nincs más gondod, csak az, hogy néhány hét múlva újra kezdődik az iskola. Az unokabátyáddal, akivel mindenkinél jobban kijössz - pedig 7 évvel idősebb nálad - társasjátékkal múlatjátok az időt. És ha leszáll az este, bementek a hűvös házba, hogy vacsorázzatok, aztán folytatjátok a játékot, amibe már dolguk végeztével a család idősebb tagjai is beszállnak. Egyszerű élet, egyszerű örömök.
December. Kutya hideg van, és örülsz, hogy végre nem kell iskolába menned. Sütemény és fenyőillat terjeng a lakásban. Nagyanyádék még mindig a konyhában tevékenykedik, pedig már rég kész vannak mindennel, apád a fenyőt farigcsálja, hogy beleférjen a tartóba. Sokadszorra említed, hogy mi lenne, ha vennétek végre egy műfenyőt, azzal nem kell annyit szórakozni. Leint és kéri, hogy vedd elő a díszeket, mert ugyebár a fa feldíszítése a te reszortod. Dünnyögve állsz a létrára, hogy levedd a szekrény tetejéről a dobozokat. Óvatosan emeled ki a porcelán figurákat a dobozokból és nagyon figyelsz, hogy még csak véletlenül se ejts le egyet sem, mert tudod, ezek még a szüleid gyerekkorából valók, és egyébként is jópofák. Morogva állsz neki a díszítésnek, de mire a végére érsz már te is mosolyogsz - és vacsoraidő van. Halászlé, csülkös bab, töltött káposzta, rántott hús, mézes hús, sült hús, fasírt, rizs, krumplipüré, sült krumpli, csemege uborka, csalamádé - ki mit szeret, bejgli, keksz, kalács és egyéb édességek. Minek ennyi minden? Hogyne dünnyögtél volna, mikor neked is ki kellett venned a részed az előkészületekből, mikor utálod a karácsonyt és minden nagyobb ünnepet. De a többiek lelkesedése átragadt rád, pedig a hátad közepére sem kívánod az egészet. De olyan jó, hogy együtt a család. Különleges pillanatok ezek. És ajándékbontogatás közben utólag jót nevettek, hogy apád egész délután dünnyögött és morgott, mert a fa sehogy sem akart beleférni abba az istenverte tartóba. Esküvel fogadja, hogy jövőre műfenyőt vesztek, de mindannyian tudjátok, hogy ő kardoskodik majd a legjobban a rendes fenyő mellett. Szeretitek egymást, ilyenkor erősebben érzed a köztetek lévő köteléket.
A húsvéti mizériát pedig már nem is kell említeni. Sonka, főtt tojás, süteményhegyek és egyéb finomságok. Tojásfestés. Égnek áll a hajad a gondolattól, hogy megint jönnek a nagybátyáid, az unokaöcséid és az sem tudod, milyen illatú a hajad a sok locsolókölnitől, na meg az unokabátyád, a legjobb barátai, akikkel sok vidám percet töltöttetek együtt, és megint úszik a szódában az előszoba - veled együtt. Megéri Naná, mert ezek után megvan a tökéletes indok egy jó nevetésre és arra is, hogy miért öntöd nyakon őket a születésnapjukon egy vödör hideg vízzel.
A szüleim elváltak. Ennek ellenére mindent megtettek, hogy semmiben sem érezzem magam másnak, mint a többi korombeli. Túlteljesítették az átlag elvárásokat: csodás gyerekkorom volt, rengeteg szép és vidám emlékkel. Mert felnőtt fejjel az ember már csak ezekre emlékszik. És ezek azok, amelyeket érdemes megőrizni...
Hiányoznak ezek a percek. Most tudom igazán értékelni ezeket a dolgokat. Most, hogy a saját lábamon állok és kétszáz kilométer választ el azoktól, akikhez ezek az emlékek fűznek...
December. Kutya hideg van, és örülsz, hogy végre nem kell iskolába menned. Sütemény és fenyőillat terjeng a lakásban. Nagyanyádék még mindig a konyhában tevékenykedik, pedig már rég kész vannak mindennel, apád a fenyőt farigcsálja, hogy beleférjen a tartóba. Sokadszorra említed, hogy mi lenne, ha vennétek végre egy műfenyőt, azzal nem kell annyit szórakozni. Leint és kéri, hogy vedd elő a díszeket, mert ugyebár a fa feldíszítése a te reszortod. Dünnyögve állsz a létrára, hogy levedd a szekrény tetejéről a dobozokat. Óvatosan emeled ki a porcelán figurákat a dobozokból és nagyon figyelsz, hogy még csak véletlenül se ejts le egyet sem, mert tudod, ezek még a szüleid gyerekkorából valók, és egyébként is jópofák. Morogva állsz neki a díszítésnek, de mire a végére érsz már te is mosolyogsz - és vacsoraidő van. Halászlé, csülkös bab, töltött káposzta, rántott hús, mézes hús, sült hús, fasírt, rizs, krumplipüré, sült krumpli, csemege uborka, csalamádé - ki mit szeret, bejgli, keksz, kalács és egyéb édességek. Minek ennyi minden? Hogyne dünnyögtél volna, mikor neked is ki kellett venned a részed az előkészületekből, mikor utálod a karácsonyt és minden nagyobb ünnepet. De a többiek lelkesedése átragadt rád, pedig a hátad közepére sem kívánod az egészet. De olyan jó, hogy együtt a család. Különleges pillanatok ezek. És ajándékbontogatás közben utólag jót nevettek, hogy apád egész délután dünnyögött és morgott, mert a fa sehogy sem akart beleférni abba az istenverte tartóba. Esküvel fogadja, hogy jövőre műfenyőt vesztek, de mindannyian tudjátok, hogy ő kardoskodik majd a legjobban a rendes fenyő mellett. Szeretitek egymást, ilyenkor erősebben érzed a köztetek lévő köteléket.
A húsvéti mizériát pedig már nem is kell említeni. Sonka, főtt tojás, süteményhegyek és egyéb finomságok. Tojásfestés. Égnek áll a hajad a gondolattól, hogy megint jönnek a nagybátyáid, az unokaöcséid és az sem tudod, milyen illatú a hajad a sok locsolókölnitől, na meg az unokabátyád, a legjobb barátai, akikkel sok vidám percet töltöttetek együtt, és megint úszik a szódában az előszoba - veled együtt. Megéri Naná, mert ezek után megvan a tökéletes indok egy jó nevetésre és arra is, hogy miért öntöd nyakon őket a születésnapjukon egy vödör hideg vízzel.
A szüleim elváltak. Ennek ellenére mindent megtettek, hogy semmiben sem érezzem magam másnak, mint a többi korombeli. Túlteljesítették az átlag elvárásokat: csodás gyerekkorom volt, rengeteg szép és vidám emlékkel. Mert felnőtt fejjel az ember már csak ezekre emlékszik. És ezek azok, amelyeket érdemes megőrizni...
Hiányoznak ezek a percek. Most tudom igazán értékelni ezeket a dolgokat. Most, hogy a saját lábamon állok és kétszáz kilométer választ el azoktól, akikhez ezek az emlékek fűznek...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése