Okkultizmus és irodalom – avagy a Necronomicon

Rajongó által készített replika (2004)

Éppen ma kerestem valamit neten, és kidobott egy oldalt, ahol valaki feltett egy kérdést a Necronomiconnal kapcsolatban. Vannak páran, akiknek ez a név sokaknak nem mond semmit. A kérdésre sokféle válasz érkezett. Volt, aki azt mondta, hogy az egész egy nagy mese; volt, aki azt, hogy is ezt a könyvet nem egy sarki könyvesboltban lehet megvenni; volt, aki már hallott róla, de nem ismeri. Ezen azért kicsit elgondolkodtam. Emlékeztem rá, hogy van egy könyvem, amiben egy egész fejezetet szentelnek ennek a témának. Lássuk röviden a történetet.

A legenda szerint a Necronomicont Kr. u. 750. körül vetette papírra Abdul Alhazred, az Őrült Arab, aki vándorlásai során Arábiában egy sötét és ismeretlen helyen, démonok által lakott vidéken megismerkedett a Cthulhu- és Yog Sothoth-kultusz félelmetes tanaival és rítusaival, majd évekkel később, Damaszkuszban mindezeket leírta egy könyvben, melynek az Al Azif címet adta. Saját bevallása szerint Alhazred véletlenül találkozott a sötét kultusz művelőivel, amikor Perzsiában egy különös szikla tövében töltött el egy éjszakát. Az embermagas és bikanagyságú sziklára három furcsa jelet véstek, amelyek értelmét Alhazred nem ismerte. Éjszaka borzalmas ordítás verte fel álmából, és rémülten látta, hogy a szikla a levegőbe emelkedik. Félelemében a bokrok közé bújt, és ennek következtében egy szörnyűséges rítus szemtanúja volt. Ám félelme eluralkodott rajta, és rémülten felkiáltott, mellyel összezavarta a kísérteties rituálét. A megidézett lények visszabújtak a földbe, a rítus résztvevői pedig életüket vesztették. A szikla tövében pedig Alhazred egy titokzatos jelekkel televésett fémlapocskát talált, melyet magához vett. Ezzel a fémlapocskával vándorolt tovább, hogy felkeresse az ősi vallások keleti papjait, akik elmagyarázták neki a rúnák jelentéseit. Így megtudta, hogy a fémlapocska egy amulett, amely egy másik dimenzióban élő lények távoltartására szolgál. A papok Ősi Isteneknek hívták e lényeket, és beavatták Alhazredet azokba a varázsgyakorlatokba, amelyek segítségével megidézhetők az istenek, és elmondták neki azt is, hogy a lények közül, melyek a jó és gonosz szándékúak. Alhazred azonban nehezen viselte a tudás terhét: rászokott a különböző hallucinogén anyagok (mai néven: drogok) fogyasztására. Végül nem sokkal a halála előtt – a szigorú tiltás ellenére leírta mindazt, amit átélt és megtanult.

Ponyvaregénybe illő történet, nem igaz? Nos, tekintsünk el hitetlenségünktől és nézzük tovább a legendát.

Ezt a kéziratot fordította le 950-ben a bizánci Theodorus Philetas görögre, és ekkor kapta a Necronomicon címet. 1050-ben Mihály páritárka elégettette a görög verziót. Az eredeti arab szöveg eltűnt. 1228-ban egy bizonyos Olaus Wormus latinra fordította, de 1232-ben IX. Gergely pápa parancsára a tiltott könyvek listájára került. Az utolsó ismert görög nyelvű kötetet pedig 1692-ben Salemben égették el a hírhedt boszorkányper idején. A latin és görög verziókat többször is újra kinyomtatták a 15. században Németországban, a 16. században Itáliában (görög), és 17. században Spanyoloroszágban (latin), de mindig igen csekély példányszámban, így alig egy-két darab maradt fenn napjainkra. Mivel valamennyi nagy egyház üldözte, a XX. század közepére a Necronomiconnak nem maradt fenn hozzáférhető példánya.

Eddig a történet, és most lépjünk át az irodalomtörténet kies kertjébe.

1890. augusztus 20-án az USA-beli Providence-ben született egy ember, a gótikus horror atyjaként (is) emlegetnek. Alhazredről így ír egy levelében:

„Az „őrült arab Alhazred” alakja kitalált. A sorok tőle származnak – kifejezetten ehhez a történethez fogalmaztam meg azokat –, az Abdul Alhazred pedig egy írói álnév volt, amit hozzávetőlegesen ötéves koromban, az Ezeregy éjszaka meséinek rajongójaként kezdtem használni.”

H. P. Lovecraft

A később önálló kötet formájában 1973-ban megjelent Necronomicon is az ő műve. A kötetben megtalálható minden, ami az író munkáiban gyakran előforduló „Nagy Öregek" kultuszával kapcsolatos. A könyvre novellái sokszor utalnak, de ritkábban tűnik fel. Először a Randolph Carter vallomás a című novellában említi, de még megnevezés nélkül. A Necronomicon legalább tizennyolc történetben szerepel. Részletes tartalma mindig homályban marad, csak idézeteket ismerhet meg az olvasó. A Necronomicon mellett az író számos hasonló könyvet említ novelláiban, ilyen például a Pnakotikus kéziratok, Dzyan könyve, R'lyeh-i szöveg, amelyek szintén az író fantáziájának termékei. Na, van tipp? Nincs? Akkor megmondom. Howard Phillips Lovecraft, a „New England-i remete”, akit csak halála utána fedeztek fel és ismertek el igazán, és akinek olyan nagyszerű műveket köszönhetünk, mint a Pickman modellje, A gonosz lelkész, A kívülálló, Dunwich-i borzalom vagy éppen a Cthulhu hívása.

Egyesek szerint a 15-17. században kiadott példányok egyikével találkozhatott Lovecraft is, akit annyira magával ragadott a könyv, hogy annak tartalmát, köztük az Ősi Istenek nevét és a rituáléik leírását beépítette elbeszéléseibe (nem így volt, lásd: A Necromicon története).

Néhány kultusztörténész azt állítja, hogy az ősi kultusz a keresztény és mohamedán vallás terjedése ellenére is fennmaradt, s az író egy ilyen szektának volt a tagja. Ez a feltevés alapos kutatásokra ösztönözte Lovecraft okkultista csodálóit, amely végül oda vezetett, hogy ezidáig legalább hat egymástól jelentősen eltérő Necronomicont adtak ki a különböző rekonstrukciós kísérletek eredményeként.

Ezek közül egyet emelnék ki; azt, amelyik 1977-ben pedig New York-ban, egy bizonyos Simon kiadásában, ezüsttel díszített fekete kötésben jelent meg a könyv. Ebben a változatban már démonidéző formulákat találhatunk, és egy teóriát, amely a közel 30 000 éves sumér démonológiával kapcsolja össze Abdul Alhazred művét. A kötet bevezetője szerint a sumérok Ősi Istenei H. P. Lovecraft mitológiájában élnek tovább. Érdekessége, hogy a könyv befejezetlen maradt, és nincsenek benne hatásos ördögűző igék a démonokkal szemben. Azonban ez az amerikai kiadás volt az első, amely megkockáztatta azt, hogy a Cthulhu-mítosz a Föld legősibb vallása, melynek gyökerei a történelem előtti időkbe nyúlnak vissza.

Na, most akkor, hogy is van ez? Adott egy ősi kultusz, amely állítólag már évezredek óta létezik, és állítólag történelmi tények bizonyítják, hogy már évszázadokkal Lovecraft előtt létezett; és adott a ma már neves író, aki azt állítja, hogy mindezt ő találta ki.

Egyes okkultisták szerint a Necronomicon tulajdonképpen nem más, mint ősi regék és legendák gyűjteménye, melyek a titokzatosság csomagjába burkolózva mesélnek ősi igazságokról. Már pedig, ha ezeknek az embereknek igazuk van, akkor Lovecraft tulajdonképpen egy olyan horror-író volt, akit megfogott az okkultizmus titokzatossága és igazságai, és mindezt beépítette az elbeszéléseibe is.

De erről vitatkozzanak mások, máshol. Egy azonban biztos: többek között Lovecraft volt az, aki lefektette annak alapjait, amit ma science fictionnek nevezünk.