Hát ez is megtörtént. Itt vagyok, végre itt! Önálló élet, saját lábakon, bizonytalanul csapkodó szárnyakkal. A szülők azt mondják pokoli nehéz - főleg a mai világban. Igen az, de nem lóghatok örökké a nyakukon, nem igaz?
Nem bántam meg, egyetlen percet sem. Döntöttem és most viselem a következményeit, előnyeit és hátrányait. Nem mondom, merész húzás volt belevágni: idegen város, idegen életstílus, idegen emberek. De... jó érzés itt lenni! Itt lenni olyanokkal, akikben megbízhatok, akik megbíznak bennem, akikre számíthatok, akik számíthatnak rám.
Az egyetlen, ami hiányzik, az az amit hátrahagytam: a családom. Hiányzik az, amit együtt átéltünk, amiken keresztülmentünk, a jó és rossz dolgok, a nevetések és a veszekedések. Ők most messze vannak és hagyják, hogy magam vívjam a csatáimat, ahogy ők is a sajátjaikat.