Messziről jöttem. Ott másak az emberek. Igaz, ott is mindenki rohan, ki ki a maga dolga után.
Nem volt csúcsidő, és a villamos sem volt tele. Csendesen, zavartalanul utaztunk, a hangoskodó fiatalok elkerülték ezt a járatot. Lassan célhoz érkezem, készülődök a leszállásra. Egy találkozóra mentem, nem sokkal azelőtt hívott fel barátom, hogy kb egy 10 percet késik majd. Bőven időben voltam, nem siettem sehová. A megállóban egy kisebb tömeg várta a villamos érkezését, és amint kinyílt az ajtó, a leszállókra tekintet nélkül meg is kezdték a benyomulást. Ők rohannak, ők nem kérnek elnézést, és amúgy is, ők többen vannak.
Pár könyök a gyomorban, vállal vállnak feszülve, nagy nehezen leküzdöttem magam a járműről. A számtalan taposástól rárakódott portól és kosztól a fehér cipőm árnyalatot váltott. Sebaj, majd lemosom.
Az aluljáróba leérve egy a metró hangos alagútjaiból frissen szabadult, felém hömpölygő embertömeg fogadott. Megálltam, gondolván, majd csak kikerülnek egy majd 2 méter magas oszlopot. De ők is rohantak. Rohantak, és mint rohanók, nem értek rá a saját vagy más testi épségével törődni. Ahogy rendre meg-meglöktek, apró szitkok hagyták el ajkaikat...
Azóta beilleszkedtem. Levágattam a hajam, pár milisre és feldobtam egy sötét napszemüveget. Az emberek most már kikerülnek, a legnagyobb tömeg is megnyílik előttem, nehogy nekik menjek...
Messziről jöttem. Ott másak az emberek.
Nem volt csúcsidő, és a villamos sem volt tele. Csendesen, zavartalanul utaztunk, a hangoskodó fiatalok elkerülték ezt a járatot. Lassan célhoz érkezem, készülődök a leszállásra. Egy találkozóra mentem, nem sokkal azelőtt hívott fel barátom, hogy kb egy 10 percet késik majd. Bőven időben voltam, nem siettem sehová. A megállóban egy kisebb tömeg várta a villamos érkezését, és amint kinyílt az ajtó, a leszállókra tekintet nélkül meg is kezdték a benyomulást. Ők rohannak, ők nem kérnek elnézést, és amúgy is, ők többen vannak.
Pár könyök a gyomorban, vállal vállnak feszülve, nagy nehezen leküzdöttem magam a járműről. A számtalan taposástól rárakódott portól és kosztól a fehér cipőm árnyalatot váltott. Sebaj, majd lemosom.
Az aluljáróba leérve egy a metró hangos alagútjaiból frissen szabadult, felém hömpölygő embertömeg fogadott. Megálltam, gondolván, majd csak kikerülnek egy majd 2 méter magas oszlopot. De ők is rohantak. Rohantak, és mint rohanók, nem értek rá a saját vagy más testi épségével törődni. Ahogy rendre meg-meglöktek, apró szitkok hagyták el ajkaikat...
Azóta beilleszkedtem. Levágattam a hajam, pár milisre és feldobtam egy sötét napszemüveget. Az emberek most már kikerülnek, a legnagyobb tömeg is megnyílik előttem, nehogy nekik menjek...
Messziről jöttem. Ott másak az emberek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése