Ware, Yami Tote...

Az én sötétségem...

Ki vagyok én?
Aki nyugodtan megállva a szélre bízom magam, azokban a véges időkben
Hol van az a hely?
A hely ami jön és felőröl, körül véve azokkal a közös s ismerős szavakkal

Sötétséggel fertőzöm meg a szándékaim
Könnyű szerrel állítom le a légzésem...
Én csak azt szeretném, hogy egy kicsit is de érezhesselek
Megengeded, hogy éljek?

Egy napfényes reggel kinyitottam a szemeim, a könnyek előtörtek
Úgy éreztem, életemben először rájöttem mi az értelme
Nem tudom miért, de bánatot érzek ha a közelemben vagy
Miért nem válhatunk eggyé?

Még a szavak melyeket a kezemben tartok is túlságosan törékenyek akár csak egy...
Kérlek adj nekem egy pengét mely elég éles ahhoz, hogy keresztül döfjem a szívem
Elég érettek vagyunk a mulandóságára, kompenzáció csak a sötétségben
A naplemente kiáltozása...

Egy napfényes reggel kinyitottam a szemeim, a könnyek előtörtek
Úgy éreztem, életemben először rájöttem mi az értelme
Nem tudom miért, de bánatot érzek ha a közelemben vagy
Miért nem válhatunk eggyé?

Még a szavak melyeket a kezemben tartok is túlságosan törékenyek akár csak egy...
Kérlek adj nekem egy pengét mely elég éles ahhoz, hogy keresztül döfjem a szívem
Még ha ki is törölnéd az emlékeid, azt gondolod meg tudod változtatni?
Ha elfelejted, ha megváltoztatod, már te sem leszel többé önmagad

Minden dolog helyes értéke elkezd kegyetlenné változni
Legalább megengedte, hogy egy hanggá változtassam azt amim most van
A holnap feltételei...
A sikoltások túl édesek, a szeretet alakot vált

Elfelejtem a fájdalmat, elfelejtem önmagam
De most, hogy nap nap után elfolyik, bizonyítja
Minden dolog helyes értéke elkezd kegyetlenné változni
Legalább megengedte, hogy egy hanggá változtassam azt amim most van

A holnap feltételei...
Bizonyíték az élet nevében...