"Ruhám foltos..."

Szüleink számára nosztalgia, a lázadó ifjúság emléke, nekünk egy ismeretlen, ősöreg dal.
Szeretem ezt a számot. Nagyon sokszor meghallgattam, és rengeteg emlékem fűződik hozzá, melyeket, ha felidézek, mindig mosolyognom kell. Vidám pillanatok, melyeket, ha tehetném, újra élnék. S ezek közül is a legkedvesebb, mikor hárman egymás mellett ülünk a régi kanapén, bal bokánk a jobb térdünkön, és beszélgetünk. Aztán felcsendül ez a dal, a lábunk és fejünk egyszerre mozdul a zene ritmusára, az énekes hangjával egyszerre csendül fel három másik hang, aztán nagyot nevetünk. Legalább humorunk van, ha már egyszer hangunk nincs.

Megjegyzések