Egyszer régen valaki azt mondta nekem:
"Ha valami véget ér az életedben, fogadd el úgy, mint egy új kaland kezdetét, s mosolyogj. Mosolyogj, mert ez mindenen átsegít majd."
Valahogy úgy érzem, ebben a világban az ilyesmi nem megy. Mosolyognék én, de min és miért? Mosolyogjak az Élet múlandóságán? Inkább szánnivaló... Sokkalta könnyebben mosolyogok az embereken. Nézem, ahogy a magabiztosság és határozottság álarca mögött a sarokban lapulva sírdogál egy kétségbeesett és sajnálatra méltó lény, aki nem tudja, mi tévő legyen, miért harcoljon, aki úgy érzi mindent elvesztett, mert ellehetetlenítették... S most azt álarc rejtekében rohan tovább a célig, s fel sem merül benne, hogy mire eléri, már rég túl lesz azon, hogy élvezhesse is.
Mit mondhatnék? Az Élet szép...
"Ha valami véget ér az életedben, fogadd el úgy, mint egy új kaland kezdetét, s mosolyogj. Mosolyogj, mert ez mindenen átsegít majd."
Valahogy úgy érzem, ebben a világban az ilyesmi nem megy. Mosolyognék én, de min és miért? Mosolyogjak az Élet múlandóságán? Inkább szánnivaló... Sokkalta könnyebben mosolyogok az embereken. Nézem, ahogy a magabiztosság és határozottság álarca mögött a sarokban lapulva sírdogál egy kétségbeesett és sajnálatra méltó lény, aki nem tudja, mi tévő legyen, miért harcoljon, aki úgy érzi mindent elvesztett, mert ellehetetlenítették... S most azt álarc rejtekében rohan tovább a célig, s fel sem merül benne, hogy mire eléri, már rég túl lesz azon, hogy élvezhesse is.
Mit mondhatnék? Az Élet szép...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése