"Egy vallomással sem tartozom, mégis elmondom..."
Nem azért hagytalak el, mert nem szerettelek. Az önzőséged, és a birtoklási vágyad miatt. Birotokolni akartál, mindig, mindent. Ketrecbe zártál. Mondd, most mit vársz tőlem? Miért jössz utánam? Miért nem adod fel? Vesztettél, ismerd be végre, és felejtsük el egymást. Barátok. Barátok és szeretők, semmi több. Kezet rá.
"Csak van egy kis baj. Terhes vagyok."
Naiv voltam. Azt hittem, ha megmondom, hogy ennyi volt, nincs tovább, akkor megérted. Azt hittem, már nincs kártyád. Három hónapja hagytalak el, és láttad, tudtad, hogy nem megyek vissza. Azt mondod, az enyém. Valamikor még el is hittem volna. Valamikor még nem is kételkedtem volna benne. De most? Pont most? Homálytestvér szerint igazat mondasz. Nem. Nem hiszek neked. Nem hiszem, hogy terhes vagy. Nem hiszem, hogy az enyém. Egyetlen szavad sem hiszem.
Minden rajtad múlt. Akarod tudni hol hibáztál? Azt mondtad, nem akarsz abortuszt. Tudod, miért nem akar egy anya abortuszt? Mert szereti a gyermekét. De te csak azt mondtad, azért nem akarod, hogy benned ne tegyen kárt a műtét. Szánalmas, önző féreg vagy. Ha csak egyszer is azt látom, hogy szeretnéd, hogy akarnád a gyermeked.. a gyermekünk!.. segítettem volna. Meg tudtuk volna beszélni, hogy neveljük fel, ki nevelje, hogyan értse meg, hogy attól, hogy anya és apa nem él együtt, attól még ők anya és apa. Akartam, hogy akard. De te el voltál foglalva magaddal. Mindig, mindent, igaz? Semmit nem tanultál? Azt mondtam, nem szólok bele, a te tested, a te életed, a te döntésed. A gyerekről szó sem volt. Nem is érdekelt. Nem is számított. Neked.
Volt, amikor a legboldogabb ember lettem volna.
Volt, amikor azt hittem volna, ez egy esély, egy lehetőség az újrakezdéshez.
Volt, amikor azt hittem volna, ez egy újabb trükk a kizsigerelésemhez.
Most?
Semmit sem érzek.
Megkapja a nevem, bár nem hiszem, hogy az enyém.
Megkapod a gyerektartást, bár nem hiszem, hogy megérdemled.
Látogatni fogom, mert vér a véremből.
Talán szeretni is fogom.
De nem fog érdekelni.
Nem fogsz érdekelni.
Vesztettél.
Fulladj bele az önzőségedbe.
Én is azt fogom.
"Nem a gyűlölet, vagy a kín a legerősebb méreg,
Egy törvénnyé tett hazugság egy egész világot a mélységbe ránt.
Égjen a máglyán el, amiért nem kár, égjek velük én is el, akár.
Ha ég a fáklya, a romlás virága a szélben pernyeként száll."
- Lestat naplója -
Nem azért hagytalak el, mert nem szerettelek. Az önzőséged, és a birtoklási vágyad miatt. Birotokolni akartál, mindig, mindent. Ketrecbe zártál. Mondd, most mit vársz tőlem? Miért jössz utánam? Miért nem adod fel? Vesztettél, ismerd be végre, és felejtsük el egymást. Barátok. Barátok és szeretők, semmi több. Kezet rá.
"Csak van egy kis baj. Terhes vagyok."
Naiv voltam. Azt hittem, ha megmondom, hogy ennyi volt, nincs tovább, akkor megérted. Azt hittem, már nincs kártyád. Három hónapja hagytalak el, és láttad, tudtad, hogy nem megyek vissza. Azt mondod, az enyém. Valamikor még el is hittem volna. Valamikor még nem is kételkedtem volna benne. De most? Pont most? Homálytestvér szerint igazat mondasz. Nem. Nem hiszek neked. Nem hiszem, hogy terhes vagy. Nem hiszem, hogy az enyém. Egyetlen szavad sem hiszem.
Minden rajtad múlt. Akarod tudni hol hibáztál? Azt mondtad, nem akarsz abortuszt. Tudod, miért nem akar egy anya abortuszt? Mert szereti a gyermekét. De te csak azt mondtad, azért nem akarod, hogy benned ne tegyen kárt a műtét. Szánalmas, önző féreg vagy. Ha csak egyszer is azt látom, hogy szeretnéd, hogy akarnád a gyermeked.. a gyermekünk!.. segítettem volna. Meg tudtuk volna beszélni, hogy neveljük fel, ki nevelje, hogyan értse meg, hogy attól, hogy anya és apa nem él együtt, attól még ők anya és apa. Akartam, hogy akard. De te el voltál foglalva magaddal. Mindig, mindent, igaz? Semmit nem tanultál? Azt mondtam, nem szólok bele, a te tested, a te életed, a te döntésed. A gyerekről szó sem volt. Nem is érdekelt. Nem is számított. Neked.
Volt, amikor a legboldogabb ember lettem volna.
Volt, amikor azt hittem volna, ez egy esély, egy lehetőség az újrakezdéshez.
Volt, amikor azt hittem volna, ez egy újabb trükk a kizsigerelésemhez.
Most?
Semmit sem érzek.
Megkapja a nevem, bár nem hiszem, hogy az enyém.
Megkapod a gyerektartást, bár nem hiszem, hogy megérdemled.
Látogatni fogom, mert vér a véremből.
Talán szeretni is fogom.
De nem fog érdekelni.
Nem fogsz érdekelni.
Vesztettél.
Fulladj bele az önzőségedbe.
Én is azt fogom.
"Nem a gyűlölet, vagy a kín a legerősebb méreg,
Egy törvénnyé tett hazugság egy egész világot a mélységbe ránt.
Égjen a máglyán el, amiért nem kár, égjek velük én is el, akár.
Ha ég a fáklya, a romlás virága a szélben pernyeként száll."
- Lestat naplója -
És végül megszületett a gyermek?
VálaszTörlésBalladai homály fedi, még előttem is.
VálaszTörlés